A múlt hét végével letelt az utolsó balatoni üdülésünk. Míg én pihentem a bennem rejlő fotós dolgozott.

Szerencsére kiváló időnk volt, így szinte csak strandolni volt erőnk, de azért tettünk egy kisebb kirándulást Fonyódra, a nem rég épült Berzsenyi kilátóba. Hallottunk róla, hogy meredek a felfelé vezető út, de ennyire izzasztó túrára nem számítottunk. A kilátóba felérve már értettem miért fulladoztunk ennyire. A nagyon párás levegő volt az oka a fáradtságunknak és sajnos annak is, hogy nem volt részünk igazán szép naplementében. Kirakom ide azt a két panorámát amit fent készítettem, de a gyér fények miatt nem vagyok velük maradéktalanul elégedett, legalább lesz miért visszamenni.

Újra megrendezésre került az Ubuntu Linux disztribúció háttérkép versenye, ahova fotókat és grafikus illusztrációkat várnak a fejlesztők, a legújabb Oneiric Ocelot nevű kiadáshoz. (Külön embert tartanak hülye nevek kitalálásához?) Mivel eddig nem foglalkoztam a linux világával, nem is tudtam erről a dologról, de most éltem a lehetőséggel és neveztem jó néhány képemet. A nevezés nem állt többől, mint beküldeni ebbe a Flickr groupba a képeket, na de itt még nem ér véget a történet, ennyiről nem írnék bejegyzést.

A fordulat akkor történt, amikor kaptam egy levelet FireCoboldtól, hogy tegyem nyilvánossá a fotóm mert így nem tudja tovább juttatni a versenyben. Ember még nem állított át fotóján jogosultságot olyan gyorsan, mint én akkor. Ezzel továbbjutott az első körben a képem. A majdnem 2000 fotó közül bekerült a jelen pillanatban egy híján húsz képet számláló shortlist groupba. Nem tudom, hogy ez mit jelent, hogy hány kép fog ide kerülni, hány kerül be a végleges kiadásba és mi alapján válogatják, de már ez nagyon jól esik, hogy bekerülhettem ebbe a kis elit klubba. A további történésekről természetesen beszámolok...

A korábbi balcsis sorozat panorámái

Újra házi "stúdiót" építettem, ezúttal falevelek fotóztam, egy speciális lightboxban. Mivel a levelek átvilágításhoz erősebb fényre volt szükségem, nem a már meglévő fénysátort használtam. Vettem egy csomag pauszpapírt és egy kapcsos képkeretet. Összesen kb. egy ezresbe került a felszerelés. Székekből és dobozokból építettem két tornyot, amiket összekötöttem a képkeret üvegével. Erre raktam rá a leveleket és a tetejére fektettem a pauszpapírt.

Ezután a két szék közé befeküdve készítettem a képeket. A fentről érkező napfényből elég szűrődik át a papíron, hogy a levelek erezetét szépen kiemelje az ellenfény. Külső vakuval nem kellett volna ennyit trükközni, de azt hiszem az eredmény így is egészen jó lett.

Az üllői éjszakai fotóstúrából okulva, a hétvégén már Balatonlellén kerestem a tökéletes éjszakai témát. A Lelle főterének közepén álló szökőkút már szinte a város jelképe, a legtöbb prospektusban, vagy szórólapon ez a hely szerepel a város neve mellett, így nem volt kérdés, hogy le kell fotóznom.

Mivel jelenleg is zajlik a Balatonlellei Borhét, a nagy tömege való tekintettel nem vittel magammal állványt, így kézből készítettem a fotókat. Tudom, nincs olyan stabil kéz a világon ami helyettesíthetne egy állványt, főleg az enyém nem olyan, de elégedett vagyok az eredménnyel. Némi bemozdulás, csak a háttéren látható, a szökőkút szépen a helyén maradt, köszönhetően a Nikon VR objektívnek és a csobogó víznek, ami egy másodperces záridőnél már kellemesen ellágyította a kút peremét.