Itt a holdfogyatkozás, még hozzá teljes, centrális stb stb minden fotós odáig van, hogy lekaphatja ezt a ritka jelenséget. De mihez kezdjen az aki épp most vette meg a kezdő felszerelését és jó ideig nem is álmodhat egy közepes teleobjektívről se, nem hogy egy tényleg asztrofotóra használható üvegről? Hát én csak magamról tudok nyilatkozni és én nem a tévét néztem.

Mint kezdő éjszakai fotós szégyellem bevallani, de annyira halvány volt a Hold, hogy nem is találtam meg egyedül, segítséget kértem a Stellarium nevű progitól ami elárulta, hogy nem a fák takarták ki, csak én voltam vaksi. Szóval nagy nehezen sikerült belőni a pozíciót, összeraktam az "állványt" (igazából túlzás állványnak nevezni, rajta van a bevásárló listán egy masszívabb, sok minden más mellett, ez is majd egy poszt lesz egyszer) és csutkára tele állásba tekertem a kit objektívemet, ami ügye egy 18-55-ös típus, tehát nem az asztro a szakterülete, hogy finoman fogalmazzak. Ezután már csak a fókusszal kellett kínlódnom (ekkor került a bevásárló listámra egy izmosabb elemlámpa is), de végül sikerült belőni nagyjából az élességet a közeli faágakra. Az eredmény pedig magáért beszél. Picit életlen, picit zajos és alig látszik valami a Holdból, de attól ez még az én első "asztrofotóm" és végül is egész hangulatosra sikeredtek szerintem. Ráadásul ennél már csak jobb lesz, főleg ha veszem fáradságot és tengernyi szabadidőmet ami a vészesen közeledő nyári szünettel fog megérkezni arra költöm, hogy keressek valami kevésbé fényszennyezett helyszínt ahol kicsit játszadozhatok a hosszú záridővel.

Végül amit ma tanultam: A Föld gyorsan forog. Meglepő volt számomra, hogy 20-30 másodperces záridőnél már tisztán látható a csillagok elmozdulása. Azt hittem, hogy kell egy-két perc ehhez a hatáshoz, de ezek szerint néhány percnyi exponálással már egész szép csíkokat lehet húzni az érzékelőre...