Van nekem egy blogom, a PanoFotó. Panoráma képeket gyűjtök oda, magyar fotósoktól, de most nem ez a lényeg hanem, hogy egy időben írtam heti rendszerességgel, leírásokat a világ híres helyeiről. A cikkek végére panoráma fotókat tűztem, hogy azért valamennyire illeszkedjen a PanoFotó profiljába, a rovatot pedig elneveztem Világjárónak. Egész olvasottak voltak a cikkek, sajnos idő hiányában abba kellett hagynom, nem tudtam tartani a heti rendszerességet, ezért is indítottam ezt a blogot, itt nincs kötelezettség, akkor írok, amikor van mit. Visszatérve a Világjáróra, a cikkek ma is fent vannak, érdemes megnézni őket, ha másért nem akkor a képekért.
Így volt ezzel a Neckermann utazási iroda fejvadásza is, akitől kaptam egy levelet valamikor áprilisban, amiben tömören annyi állt, hogy látta a blogom, tetszik a stílus ahogy írok. A Neckermann épp most akarná átalakítani az úti leírásait. Érdekelne-e? Kapva kaptam az alkalmon, megírtam a cikket az egységesen kiadott témakörről, a kanári szigeteki Teneriféről, majd gyorsan el is küldtem. Hamar jött a válaszlevél, benne a kérdéssel, hogy mennyiért és mikorra tudnám vállalni, persze semmi támpontot nem adtak ezzel kapcsolatban, hogy mit várnának el. Megírtam nekik ugyanazt mint az első válaszlevelemben, hogy mivel egyetemre járok, maximum heti egy cikket tudok szállítani a szorgalmi időszak alatt. Utána talán kettőt. Mivel én nem úgy írtam meg azt a cikket, hogy minden Tenerifei leírásból kiválasztottam egy bekezdést és összeollóztam belőle egy betűhalmot, hanem szépen nekiálltam és elolvastam a Teneife szócikket a Wikin. Azután az angol verziót is. Azután az összes az enyémhez hasonló célú leírást is amit csak találtam a neten. Majd szépen lepötyögtem amit visszatudtam adni az olvasottakból, mint anno magyarórán. Mindennel együtt, kb. 5 órám ment el rá, az addigi Világjáró cikkekre kb egy óra elég volt, persze itt törekedtem a részletesebb bemutatóra. Az 5 órányi munkámért - kicsit talán nagyképűen - nem átállottam 5000 magyar forintot kérni a jövőben, természetesen biztosítva a minta minőségét és szövegmennyiségét.
Teljesen megértem, hogy nem tetszett a Neckermannak se a vállalt határidő, se a kért díjazás, de azért egy rohadt levelet igazán megereszthettek volna, hogy Hellóka, lassú vagy és drága ezért másnak adtuk a munkát! Ha belegondolok, nem dőlt össze a világ ettől, talán el lehet nézni, hogy nem írtak vissza, bár nem etikus. Ami igazán undorító volt tőlük, az az, hogy én mondjam meg, hogy mennyiért vállalnám. Ez már lehet, hogy bevett szokás a mai világban a munkáltatók részéről, ebben nincs tapasztalatom. De ebben az esetben, minden lehetőséget megragadtak, hogy kihasználják az embert, azzal, hogy rábízzák a fizetését. Gondolják, úgy se tudja, hogy mi a szokott ár egy ilyen munkáért - esetemben nincs is szó szerintem szokott árról - és találomra bemondja, mondjuk a felét annak amennyit a cég tervezett kiadni, akkor megint ki járt jól? Hát nem az aki öt órát görnyed a monitor előtt néhány ezresért. Ha meg van képe bemondani egy kicsit magasabb árat akkor válaszra se méltatják. A hab a tortán pedig, hogy az egész elszámolás, hogy működne, illetve működik annál aki megnyerte a munkát? Mert nem hiszem, hogy sok hobbi blogger tud hirtelen "számlaképes bloggerré" válni, hogy megírhasson pár cikket egy cégnek. A "nagy multi cég" csak nem feketén, számla nélkül akarta felfrissíteni az oldalát? Nyilván ilyet sose tennének...
Mivel már több mint egy hónap is eltelt a legutóbbi levél óta amit a Neckermanntól kaptam, úgy döntöttem, ha már beleöltem ennyi időt és energiát ebbe a cikkbe, akkor ne árválkodjon itt a gépemen, ezért amikor ezek a sorok megjelentek itt, a cikk teljes egészében megjelent a PanoFotón, mint a Világjáró sorozat ráadás cikke. Nézz bele, ha másért nem, a képekért!
