Biztos sokan felvonják a szemöldöküket, ha azt hallják, hogy valaki Ausztiába megy nyaralni. Nem telelni, hogy síeljen, hanem rendesen júliusban amikor a többség elhúz a Balcsira vagy a Horvátokhoz vagy messzebb valami meleg tengerparti országba. Mi különcök voltunk 2009 nyarán, így kerültünk a festői Karintia tartományba egy kis hegyi városkába, Bad Kleinkirchheimbe.

Ahogy megérkeztünk, nem tudtunk nem hangot adni a csalódottságunknak, mivel a prospektusok és a leírások ilyennek mutatták Karintiát…

…ehhez képest mi így láttuk:

… és nem a nordic walkingoló pár hiányzott a képről. Az Alpokban töltött hét napból sajnos hat napon ehhez hasonló volt időjárás. A hét vége felé ébredtünk egyszer felhőtlen reggelre, de délutánra beborult és esett, inkább legyen hat és fél borús nap.

Az időjárástól eltekintve szerintem fantasztikus nyaralásban volt részünk. Olyan környezetben tölthettünk el egy hetet, ami nem fogható egy Egyiptomi, Török, vagy Horvát tengerparthoz sem. Magyar tájhoz szokott szem számára befogadhatatlanul magas hegyekre másztunk fel és eközben elképesztően szép, rendezett, tiszta városokban jártunk. Elég áthajtani Rábafüzesen a sorompók alatt és máris más világba lépünk be. Főleg mióta megszűnt a határőrség, az átkelő a betont áttörő derékig érő gazzal és a betört ablakokkal eléggé csernobili hangulatot áraszt. Külön öröm volt, hogy a panzió, ahol megszálltunk minden vendégének egy Karintia kártyát adott. Egy egyszerű bankkártyának tűnik, de még talán annál is hasznosabb, mivel szinte minden állami kézben lévő szolgáltatás ingyenes vele (például az összes felvonó, amiből nem kevés van arra, múzeumok stb.) de sok más helyen komoly kedvezményeket élvezhetünk vele akár több száz eurót megspórolva az egy hét alatt.

Amit soha nem gondoltam volna: Egy nyaralás alkalmával ekkora hóval találkozok. A külön meglepő az volt benne, hogy a csúcsra felvezető szerpentinen gyakran haladtunk alagutakban és közvetlenül a csúcs előttiből kiérve ez a látvány várt ránk. Előtte csak simán kellemetlenül hideg, nyirkos idő volt, de hónak nyomát se láttuk.

Az egyetlen napsütéses napon előszedtük a bringáinkat, megmentve őket attól, hogy hiába utaztak feleslegesen a vonóhorgon kétszer 700 kilométert. Ez a kép is aznap készült az Ossiacher See-ről, egy szabad strandon. Apropó strand. A prospektus szerint a karintiai tavak nyáron fürödhető hőmérsékletre melegednek. Hát amiket mi láttunk azok távol voltak tőle...

Találkoztunk a kanyargós hegyi utak mentén szelíd házi nyúllal, szabadon legelésző vadlovakkal és persze a híres Milka tehenekkel is bár nem voltak lilák ahogy azt vártuk…

A teljes Karintia albumban további képeket nézhetsz meg. Továbbá ebből a bejegyzésből kimaradt, a Gmündi Porsche múzeum, ami ugyancsak Karintiában található és már írtam is róla pár szót korábban. Az ott készült képek erre vannak.