Ki ne akarna olyan fotókat készíteni, mint amilyeneket a prospektusokban, reklámokban láthatunk? Én már rég óta akartam, de csak nem régen akadtam rá az ún. lightbox technikára, vagy magyarul fénysátorra. A megoldás lényege, hogy a modellt elszigeteljük a külvilágtól, főleg az onnan érkező erős, szúrós fényektől és csak lágy, puha fényeket engedünk rá. Erre kiválóan megfelel egy Ikeás szennyestartó is, de én maradtam a klasszikus kartondobozos megoldásnál, mert jobb érzés egy saját készítésű dolgot használni és azzal valami szépet alkotni, mint egy Ikeás szennyestartóval, amit csak meg kell venni.

Miután sikerült egy kellően nagy (58x58x68) és viszonylag jó állapotú karton dobozt találnom, már csak a papírboltba kellett mennem némi pauszpapírért – az ablakokhoz – és két ív fehér kartonlapért – háttérként. A pauszpapír helyett végül is zsírpapírt ajánlott a boltos, mivel abból van nagyobb méret is, nem csak A/3, így legalább nem kellett toldozgatnom. A tapasztalatok alapján a zsírpapír is tökéletesen megfelel a célnak.

Mire minden alapanyag összeállt, berajzoltam a keretet, amit 8-10 centi vastagra hagytam. Majd kivágtam az ablakokat, összesen négyet, majd beragasztottam a zsírpapírt és már szaladtam is kipróbálni a kreálmányt. A terasz közepére kiettem egy kis asztalt, arra helyeztem el a dobozt úgy, hogy az egyik oldalát a hátulját és tetejét is érje a nap. A másik oldalt külső vaku híján egy kartonlapra felragasztott alufóliával világosítom, ami később jól jöhet portréknál oldalról, vagy alulról derítéshez. Erős nyári napsütés kellően bevilágítja a dobozt, de ha nincs annyira világos az se baj, csak állványra kell tenni a gépet és hosszabb záridőt alkalmazni. Itt úgyse kell izgő-mozgó dolgokat lekapni. Nincs más hátra, jöjjenek a képek!