Amint meg láttam a legutóbbi National Geographic magazinban a szoba falára vetített utcaképeket, azonnal tudtam, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom.

A Camera Obscura lényege, hogy egy sötétkamrát hozunk létre, melybe egy apró lyukon szűrődik be a fény. Ha sikerül eltalálni (vagy inkább kiszámolni) a távolságok és a méretek helyes arányát, akkor a sötétkamra falára vetítődik a külső világ. Ha egy szobából akarunk sötétkamrát készíteni, akkor annyi a dolgunk, hogy minden ablakot letakarunk és a takaróra egy apró lyukat vágunk, ahol beáramlik a fény. Ha ügyesek voltunk, akkor a lyukkal szemközti falon megjelenik az amit a ablakon kinézve látnánk. Fejjel lefelé.

Akit kicsit érdekelt a fizika a gimiben, az talán emlékezhet arra a kísérletre amikor a gyertya lángja fejjel lefelé jelent meg a papírlapon. Az elv roppant egyszerű, nem akarom túlmagyarázni inkább csak mutatok egy ábrát a hitetleneknek.

Amint volt egy kis szabadidőm, rögtön nekiálltam kutakodni a neten a téma után. Hamar realizáltam, hogy nem elég profi a felszerelésem egy valódi sötétkamrához, mivel - ahogy a Nat. Geo. cikkben is írják - még magas ISO-nál is több perces exponálással lehet elérni a kívánt hatást. Ettől a jelenlegi Canon kompakt gépem 1 másodperces zárideje jócskán elmarad, de ha előtúrom a réges-régi Fuji S5600-at akkor is csak 15 másodpercig tudom nyitva tartani a zárat. Ekkor jött az ötlet, hogy talán ha kicsiben csinálom meg ugyanezt, talán működhet. Hamar találtam egy "receptet", hogy lehet sötétkamrát főzni néhány otthon is megtalálható alapanyagból. A leírást itt találhatjátok, inkább most nem részletezem. Néhány perc barkácsolás után elkészült a nagy mű. Igen szerintem is gyönyörű :)

Fogtam a papírhengert, egyik végére alufólia került a közepén egy kis lyukkal, míg a másikra egy zsepit feszítettem ki, ez lett a vetítővászon. A szivattyús doboz a régi fényképezőgépeken lévő sötét leplet helyettesíti, ami alá mindig bebújt a fényképész. Az árnyékolja a zsepi környezetét, mert nappali fénynél csak egy zsebkendőt látnánk belőle. De így ha eléggé odanyomom a szemem a doboz hátuljához és nem jut be semmi fény, akkor egy kis képzelő erőt is hozzá téve látom az előttem lévő dolgokat, persze fejjel lefelé. Ha pedig a lyukhoz nem a szemem nyomom oda, hanem a fényképezőgépem és a képzelő erőt lecserélem hosszú záridőre máris tisztább a kép, persze a tűélestől messze van, ezért inkább nem is rakom ki ide, ha akarsz rossz képeket látni, kattints ide!

A National Geographic cikk előzetese itt olvasható. Ez pedig egy angol nyelvű videó szintén a Nat. Geo.-tól a sötétkamra elkészítéséről.

Sajnos az én fotóim nagyon messze vannak a fenti videón látottól, de az elv nálam is működött, ha lesz lehetőségem, próbálok finomítani a "készülékemen" hátha ki tudok hozni valóban jó fotókat is belőle.