Épp egy szülinapi ebédmeghívásról igyekeztünk haza, amikor nem tudtam nem észre venni ezt a csodás felhőzetet ami megállíthatatlanul vonult felénk. Amint hazaértünk, a kocsiból kiszállva szinte rögtön a bringámra pattantam, persze előtte felkaptam a gépet és az állványt is. Hamar kiértem a közeli M4-es autóút egyik felüljárójára, ahonnan ez a kép tárult elém:

Nem vagyok vele száz százalékig megelégedve, még ki kell tapasztalni az új gép adottságait, főleg abba kell beleszoknom, hogy az expo beállítások nem változtatják a képet amit a keresőben látok, mint anno a kompakt gépeimnél. Ott könnyebb volt eldönteni, hogy mennyi köze lesz a végső képnek ahhoz amit szeretnék, itt ügye csak egy tükör van amin keresztül, ugyanazokat a fényviszonyokat látom, mint ha a gép felett néznék át. Ez tagadhatatlanul előnyösebb a kompaktok megoldásához képest, csak meg kell tanulni élni vele.

Kis csalódottsággal tekertem hazafelé, amikor pont előttem záródott le a sorompó és már hallottam is a gyorsvonat közeledését. Gyorsan körülnéztem és szerencsére találtam is egy fém dobozt a közelben, gondolom a sorompó vezérlője van benne. Arra tettem a gépet, mivel az állvány felállításról szó sem lehetett ilyen rövid idő alatt. Mivel általában rekesz előválasztó módban fotózok, most is abban állt a gép. Tekertem egy nagyot a tárcsán, hogy a szűk rekesz miatt hosszú záridőt kapjak. Ekkor már rögtön exponálhattam is mert a két másodperces késleltetéssel óvom a gépet a bemozdulástól és már éreztem a tarkómon a vonat reflektorait. Kicsit talán sokat is tekertem azon a tárcsán, f16 lett belőle és ehhez már a maximális 30 másodpercet választott az automatika. Jobb lett volna rövidebb záridővel, hogy jobban látszódjon az elrohanó vonat, ami igazából néhány halvány fénycsík lett, viszont így rengeteg mozgást sikerült rögzítenem a képre.

Az elsuhanó vonat után az addig piros lámpa fehérre váltott, így a képen minden izzó világít, valamint a felemelkedő sorompó körzőként rajzolt egy ívet, a várakozó kocsi elé, ami ezután át is haladt a sínen. Nem mellékesen a háttérben pedig egyre nyomasztóbban zúdulnak ránk a felhők. Miután mindezt megláttam itthon a monitoron, már egyáltalán nem bántam, hogy ilyen hosszú lett a záridő, de még nagyobb kár lett volna átosonni a piroson...