A család első digitális gépét valamikor 2003 tájékán vásárolta meg apám, ekkor kerültem először kapcsolatba a fotózással. Az addigi filmes gépet nem adták, csak úgy oda a gyereknek, hogy csattogtasson, így nem is nagyon érdekelt a dolog. Ezen változtatott a digitális technika, akkortól már nem kerül pénzbe a játszadozás, kísérletezés. Az ominózus gép gy JVC GC-X1 volt. A mai gépekhez képest viccesen béna és nagy, de akkor a 3.3 megapixel biztos megfelelt az elvárásoknak, volt makró funkció és sok más egyéb szolgáltatás. Jobban belegondolva mindent tudott amit a mai alapmodellek, csak a felbontás nőtt tetemesen azóta.

Néhány év használat után következett egy másik kompakt gép, egy Panasonic ami semmi lényeges többletet nem tudott felmutatni a JVC-hez képest, mindössze a mérete és súlya volt kb. a fele az elődjének és nyilván a felbontása is nőtt. Csalódottságomban ekkor határoztam el, hogy a magam kezébe veszem az ügyet és veszek egy olyan gépet, amin meg lehet tanulni a komoly fényképezés alapjait. Feltörtem a malacperselyt és megvettem az éppen kifutó ám nagyon sikeres modellt, a Fuji S5600-at. Ez végre egy nagyobb lépés volt. Nem csak a megapixelek számában pipálta le az előző gépet. Kényelmes markolatán sokkal jobb fogást találtam mint az eddigi tégla formájú gépeken. A 10-szeres optikai zoom lenyűgözött, a manuális programnak köszönhetően pedig mindent kipróbálhattam amit addig olvastam a fotós könyvekben, köztük az éjszakai képek készítését, köszönhetően a 15 másodperces záridőnek. Egyszóval megnyílt előttem a fotózás világa.

Három év és több mint 5000 kép után sajnos elválnak útjaink az öreg Fujival, szegénynek ideje nyugdíjba mennie. Mivel ballagási ajándékként kaptam egy Canon IXUS 105 típusú gépet, fájó szívvel, de visszaraktam a dobozába a Fujit. Hiába vannak profi szolgáltatásai, az 5 megapixeles, zajos szenzorával nem tudja felvenni a versenyt a Canonnal. Így lett újra egy zsebkompakt a fő gépem, mellyel meg vagyok elégedve, de nagyon hiányszik a manuális beállítás. Így jutottam el abba a helyzetbe, hogy a DSLR-ek világába tervezem a belépésem.

Választásom a Canon 1000D-re esett még pár hónapja, azonban ez közben kifutó modell lett és nem fogom elkövetni megint a hibát, hogy kifutó modellt veszek, mint anno a Fujinál. Így az utódjára, az 1100D-re fog esni a választásom, remélhetőleg néhány héten belül. Szép lenne ha azt mondhatnám, hogy azért döntöttem a Canon mellett, mert hű vagyok a márkához, de az ok ennél prózaibb. Az anyagiak döntöttek, a Nikon belépő egy kicsivel magasabb árszínvonalú. Teheti fel joggal a kérdést az olvasó, hogy ha ennyire fontos az alacsony ár miért nem veszek Olympust vagy Pentaxot, vagy miért nem veszem meg a kifutó modellt? Olympust vagy Pentaxot azért nem, mert nem. Mindenképp Canon vagy Nikon. Nem az mondom, hogy más gép nem is létezik, mert más kisebb márkákkal is nagyon jól járhat az ember, de abban megegyezhetünk, hogy a Canon és a Nikon a profi fényképezés csúcsa jelenleg és ez nem is tűnik úgy hogy változni akarna. Mivel nem túl sok pénz áll rendelkezésemre, és nem vagyok annyira hozzáértő, hogy lássam az esetleges rejtett buktatókat egy kisebb márka gépeiben nem szívesen fektetném azt a keveset is egy kisebb márka termékébe. Inkább biztosra megyek.

A kifutó 1000D ellen érvek pedig a következőek. Kompakt gépemnél kisebb felbontása (10 Mpixel a 12 ellen), igen furi helyzetet eredményezne a gépparkban. A régi modell maximális ISO-ja 1600, amit a Fujim is tudott (nyilván annyi zajjal, hogy alig látni valamit a képből, szóval nem egyenértékű a két dolog) és véleményem szerint ennél nyugodtan lehetne magasabbra húzni a CMOS érzékelőt, az alacsony zajszintje megengedné. Ezt meg is lépte a Canon az utódban, 6400-ra növelve a maximumot. De az igazi selling point az 1100D javára a stabilizált kit objektív. Fórumokon böngészve megtudtam, hogy az elődöt is IS obival kezdték árulni, aztán biztos utána számolt valami okos könyvelő, hogy ha olcsóbb objektívvel adjuk a gépet változatlan áron, a profit nőni fog. Nyilván így is történt, csak a kedves vásárlóknak nőtt egy szálka a szemükben emiatt. Miután gyorsan feltérképeztem az objektív árakat, kis számolással oda jutottam, hogy ha az újabb modellt veszem, akkor az árkülönbözet fedezi a két objektív különbözetét, tehát ugyanott vagyok mintha a régit venném IS üveggel, az új gép fejlesztései már tiszta nyereségnek számítanak. Remélem nem fogok addig tökölni a vásárlással, amíg ennél a modellnél is jön a könyvelő és utánaszámol...